Versek.. [ ismét (: ]

Emlékszem*

Emlékszem még Rád,
hiába rég volt már..
Emlékszem arra az októberi éjszakára,
Szíved minden dobbanására.

Emlékszem arcodra, illatodra,
s az első, Tőled kapott csókra.
Emlékszem, mikor még engem szerettél,
minden áldott percet nekem szenteltél..

Ám már, látod, mindez csak emlék..
Vajon visszajön az a hajó, ami elment rég?

************************************

Csak egy szó..*

Csak egy szót mondtam Neked,
csak ennyit: Szeretlek!
Szívem szólt szám helyett,
ilyet többé nem teszek.

Kitártam szívemet hiába,
ismét beleestem ebbe a hibába..


*******************************

Apámhoz*

Az utcán sötét füst gomolyog,
s én idebent halkan zokogok..
Szívem összetörve, lelkem meggyötörve,
tönkretettél hosszú időre.

Elhagytad a családodat,
régi, tökéletes világodat..
Hát csak ennyit értünk Neked?
Hogy mindezt ily' könnyen elcserélted?

Elmentél, itthagytál!!
Szomorú versem remélem Rád talál.
Látod, nekem csak ez fáj,
hogy soha nem voltál az édesapám igazán.

A szenvedély Téged is magával ragadt,
mindenki emiatt Tőled elszakadt.
Hátrahagytál mindent,
elfeledtél minket,
s most ide-oda sodor Téged az élet.

Soraim közt remélem egyszer olvasol,
s visszatalálsz Hozzánk valamikor..

*********************************
Indulj!*

A felhők felett süt a nap,
Indulj! Járdd végig az utadat!
Ne félj, az Angyalod támogat,
s vigyázza minden pillanatodat.

Nehéz az első,
de aztán könnyű a következő.
Kezdd el, de le ne térj az útról!
Ha pedig elesel, állj fel újból!

Menned kell!
Indulj el !
Vár a Világ!
Tedd meg már!

********************************

Egy koldushoz*

Téged odakint bánt eső, zápor,
míg másokat már rég elnyomott az álom.
Nem tudhatom koldus miért lettél..
vajon mit tehettél??


Te szomjazol s éhezel, talán haldokolsz,
Isten tudja mit érzel, s gondolsz?

Mivel érdemelted ki ezt?

az "életed" keserves...

Senki fia vagy, kinek élete csak kín..

hogy is érthetne meg az, aki minderről csak ír..?!

**********************************************

*Szerelmemnek

Te vagy az egyetlen, ki mindent tud rólam,

csak Te vagy, ki ismeri a múltam.

Veled minden folyamatos változás,

ez a vers egy őszinte vallomás.

Tudom mit érzek,

végtelenül szeretlek!

Szeretlek, mint az éeltemet,

Soha többé nem akarom elengedni kezed.

Remélem Te is így érzel,

s a szíved soha nem feled el.

*********************************************

*Sebzetten, Nélküled

Nem akartam mást, csak szeretni,

végre őszintén boldognak lenni,

élni az életet Veled,

de már azt hiszem, jobb lesz Nélküled.

Sebeim egyre mélyebbek,

szívem nem dobog másért, csak Érted.

Sebzett szívvel a nagyvilágba,

rájöttem, hogy már minden hiába..

Tudom nehéz lesz, de el kell, hogy felejtselek,

s tovább kell élnem Sebzetten, Nélküled..

*******************************************

*Álmok

Álmok, melyek soha sem válnak valóra..

Igen.. ezek terítenek paadlóra.

Amikor tudom, hogy esélytelen, 

mégis erről álmodom minden éjjelen.

Tudom én is, hogy ez lehetetlen, 

de mégis érzem, hogy hív a végtelen.

Csábítanak a terek, a hegyek..

Ez nekem mindennél szebb.

Többet ér bárminél,

mikor simogat a hűvös szél.

Nyugodtabb az álom a csillagok alatt,

ilyenkor érzem, hogy a szívem szabad.

Egyetlen egy szó: Szabadság.

Ez többet jelent nekem, mint az egész világ..

Úgy érzem indulnom kell,

vár már rám számtalan ismeretlen hely.

**************************************

*Angyal

Sebzett szívű kicsiny angyal,

kit már anyai kéz nem óv, nem takar.

Akinek élete csak szenvedés,

álma mind édes képzelgés.

Száműzött fáradt lélek,

úgy érzi nincs értelme életének.

Eluralkodott rajta a magány,

azt hiszi nem várja már csak a Halál.

Ám egy nap megtalálta a szerelmet,

érzi: végre értelme van életének.

De fél még piciny szíve,

fél, hogy ismét összetörik lelke.

Szívével gondolkodik egyenlőre,

rájött, hogy esze nem viszi előre.

Megtalálta Őt is a boldogság,

éli életét Szerelmével tovább..

*********************************

*Új útra húz a szívem.

Két véglet közt veszelgyek,

s mégis a múlton kesergek.

Új esélyek előtt állok

és nem tudom jobb lenne-e, ha meghátrálok?!

Félek az újtól, 

viszont mégjoban rettegek a múlttól,

a régi emlékek fogvatartanak,

talán jobb, ha minden ahogy volt, úgyis marad..

Hiába vágyok az újra,

mégis rengeteget gondolok a múltra..

Érzem, hogy a szívem húzna 

egy újabb, veszélyesebb útra.

**********************************************

Vajon..?

Darabokban a szívem

s napról-napra kérdezem:

Leszünk-e, lehetünk-e mi még boldogok?

Ám e kérdésre senki nem felel, csak ostobán mosolyog..

Miért mosolyogtok rabok?

Voltatok ti már egyáltalán boldogok?

Ismeritek-e a szabadság ízét?

Tudjátok-e milyen, mikor vad szél tép szét?

Vagy éreztétek-e már a szerelmet,

azt, amikor egy láthatatlan angyak simogatja a lelked?

S égett-e már forró csók a szátokon,

vajon csüngött-e már valaki szerelmesen ajkatokon?

"Nem ismerjük mi e gyönyört.. kérlek, mesélj még!"

- szóltak, s szinte ezt zengték.

"Nem beszélek, érezzétek a szerelmet, éljétek"

-felelem nekik, majd továbblépek...

*****************************************

*Választás.

Ismét választás előtt állok,

most rajtam áll, hogy teljesülnek-e az álmok.

Én döntök a boldogságról,

az örömről, s a szomorúságról.

Kezemben van életem gyeplője,

már nincs más hátra csak előre.

Vár az új, az ismeretlen,

soha többé nincs már lehetetlen.


************************************


*Távol.


Nézd a távolt, a messzeséget,
az erdőket, a Mindenséget.
Nézd, ott éri a nap a földet
átölelve hegyet s völgyet.


Nézd, ezen a takarón pihennek a csillagok, s a Hold.
Talán ez az, ami a legjobban vonz.
Ezért élek napról-napra egy életen át,
talán a vándor megtalálta végre otthonát..?