Nagyon izgult, mert mindig túláradó örömmel írt Neki. Ám ma nem csak írtak, hanem találkoztak is.. A lány felült a buszra s közben végig Rá gondolt.. Vajon milyen lesz Vele találkozni? Ugye nem veszekednek majd?
Izgult, talán félt is... Majd lassan leküzdötte magában az izgalmat és lenhiggadt.
Lassan leszállt a buszról, ám a fiú nem volt ott, persze, még írta is, hogy késni fog.. Aztán megszólalt zsebében a telefon, azt hitte a fiú hívja.. Ám a telefonból egy női hang szólt vissza.. Hosszú percekig beszélgettek, repült az idő, majd megjelent a fiú. A lány gyorsan lerakta a telefont és köszöntötte Őt.
Hosszú órákat beszélgettek át, amik szinte pár percnek tűnt, de látszólag mindkét fél élvezte a másik társaságát.
Majd eljött az idő, búcsút kellett venniük egymástól.. A lány hazafelé vette az irányt, a fiúnak pedig dolga akadt. Örömmel búcsúztak el, s mindketten tudták: nem ez volt az utolsó találkozásuk.
A lánynak útközbe az elmúlt nap járt a fejében. Milyen jót beszélgettek, milyen közvetlenek, s milyen őszinték voltak így elsőre.. A lány rengeteg olyan dolgot mondott a fiúnak, amit eddig még szinte senkinek.. Ez a tény kicsit megijesztette, hiszen senkinek nem nyílt még meg ennyire.. Főleg nem az első találkozáskor..
A nap hátralévő részében írtak még egymásnak, majd az éjszaka közepén a srác írt a lánynak, hogy másnap is szívesen látja.
A lány boldog volt, hogy nem csak neki volt ez a nap élvezetes..
Így hát másnap is találkoztak.. Itták egymás szavait, imádták a másikat hallgatni, akár pozitív, akár negatív dologról van szó. Régi barátként kezelték egymást, pedig még alig egy hete ismerősök..
Lassan ennek a napnak is eljött a vége.. S ez is ugyanúgy repült, mint az előző.
Ismét egy tökéletes nap zárult le. -gondolta a lány- Tudom, hogy ez egy tökéletes barátság kezdete.
A lány kollégista volt abban a városban ahol a fiú lakott, így könnyedén megoldották a találkozót. A fiú minden kimenőbe a lánnyal volt.. Képesek voltak akár a semmiről is órákat beszélgetni, a legjelentéktelenebb dolog is egy világot jelentett, amikor a egymással beszéltek.
De a lány nem szerette, amikor megzavarta őket valaki.. Akkor nem érezte ugyanannak a hangulatot.. Teljesen más volt akkor minden.. A fiúval csak kettesben szeretett lenni.. Sokáig szúrta a szemét, hogy mások is ott vannak velük, de nem szólt semmit, hiszen azok a 'mások' is a barátai voltak csak nem annyira, mint ez a fiú.. A 'másokat' is kedvelte.. Sőt, velük is szótértett, hiszen kollégistatársairól volt szó..
Így mentek ezek a találkozások sok-sok napon, hónapon, éven át és a barátságuk töretlen volt.. Senki nem állhatott közéjük. Senki és Semmi.
Izgult, talán félt is... Majd lassan leküzdötte magában az izgalmat és lenhiggadt.
Lassan leszállt a buszról, ám a fiú nem volt ott, persze, még írta is, hogy késni fog.. Aztán megszólalt zsebében a telefon, azt hitte a fiú hívja.. Ám a telefonból egy női hang szólt vissza.. Hosszú percekig beszélgettek, repült az idő, majd megjelent a fiú. A lány gyorsan lerakta a telefont és köszöntötte Őt.
Hosszú órákat beszélgettek át, amik szinte pár percnek tűnt, de látszólag mindkét fél élvezte a másik társaságát.
Majd eljött az idő, búcsút kellett venniük egymástól.. A lány hazafelé vette az irányt, a fiúnak pedig dolga akadt. Örömmel búcsúztak el, s mindketten tudták: nem ez volt az utolsó találkozásuk.
A lánynak útközbe az elmúlt nap járt a fejében. Milyen jót beszélgettek, milyen közvetlenek, s milyen őszinték voltak így elsőre.. A lány rengeteg olyan dolgot mondott a fiúnak, amit eddig még szinte senkinek.. Ez a tény kicsit megijesztette, hiszen senkinek nem nyílt még meg ennyire.. Főleg nem az első találkozáskor..
A nap hátralévő részében írtak még egymásnak, majd az éjszaka közepén a srác írt a lánynak, hogy másnap is szívesen látja.
A lány boldog volt, hogy nem csak neki volt ez a nap élvezetes..
Így hát másnap is találkoztak.. Itták egymás szavait, imádták a másikat hallgatni, akár pozitív, akár negatív dologról van szó. Régi barátként kezelték egymást, pedig még alig egy hete ismerősök..
Lassan ennek a napnak is eljött a vége.. S ez is ugyanúgy repült, mint az előző.
Ismét egy tökéletes nap zárult le. -gondolta a lány- Tudom, hogy ez egy tökéletes barátság kezdete.
A lány kollégista volt abban a városban ahol a fiú lakott, így könnyedén megoldották a találkozót. A fiú minden kimenőbe a lánnyal volt.. Képesek voltak akár a semmiről is órákat beszélgetni, a legjelentéktelenebb dolog is egy világot jelentett, amikor a egymással beszéltek.
De a lány nem szerette, amikor megzavarta őket valaki.. Akkor nem érezte ugyanannak a hangulatot.. Teljesen más volt akkor minden.. A fiúval csak kettesben szeretett lenni.. Sokáig szúrta a szemét, hogy mások is ott vannak velük, de nem szólt semmit, hiszen azok a 'mások' is a barátai voltak csak nem annyira, mint ez a fiú.. A 'másokat' is kedvelte.. Sőt, velük is szótértett, hiszen kollégistatársairól volt szó..
Így mentek ezek a találkozások sok-sok napon, hónapon, éven át és a barátságuk töretlen volt.. Senki nem állhatott közéjük. Senki és Semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése