......

hmm.. hát igen, szokás szerint hoztam a formám.. túlságosan pedáloztam valakiért, akit nagyon-nagyon régóta szeretek.. hmm, kezdem megszokni a folyamatos pofára esést..

...de kezdem az elején..

   Eljött a várva-várt nap, végre találkozhatok Vele és talán ma lesz valami köztünk..[idő híjával befejezetlen.. egyenlőre] Borzalmas gyomorgörccsel vártam a buszt.. A kora őszi nap szinte égette a nyüzsgő buszpályát. Majd beért a fehér-kék színben díszelgő busz. Ő ott várt, meleg, barna szemei megnyugtattak, mellet úgy éreztem magam, mintha az első randevúmon lennék. Az ajkaim, a térdem és a gyomrom remegett.. Próbáltam leplezni zavaromat, de nem igazán sikerült.. Túl jól ismer Ő ahhoz, hogy ezt titkolni tudjam előtte. Valahol nem is zavart, hiszen Neki sohasem hazudtam..

* Bármi történt, bármi volt, van, Őt egyszer sem vágtam át. Egyszerűen imádtam, imádom, akármit mond és akármi lesz. *

  Ezekkel a gondolatokkal ültem Mellette, néztem Őt és hatalmas boldogsággal töltött el, hogy végre Vele vagyok és láthatom, érezhetem, ölelhetem. Teljesen új volt az, amit Iránta éreztem. Fogta a kezem és magához ölelt.. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, szinte a torkomban dobogott, a vérnyomásom az egekben volt. Soha nem éreztem még így..

   Lassan beért a busz a városomba, elbúcsúztam Tőle egy halvány mosollyal. Éreztem ahogy végignézi hogy leszállok, ahogy édesanyám nyakába ugrok a boldogságtól. Visszanéztem, összemosolyogtunk, majd a busz tovább indult. Hatalmas örömmel kezdtem mesélni Neki, hogy mi volt, hogy mi történt, hogy milyen boldog vagyok ezek miatt..

  Ám, mint minden ez sem mehetett tökéletesen..

  Hazaértem, lehuppantam és az e-mail-eim között találtam egy érdekes dolgot, amint megakadt a tekintetem.. Ledöbbentem és úgy éreztem a szívem megszakad.. Úgy éreztem, hogy egy világ dőlt össze bennem, hogy soha többet nem akarok szeretni senkit és semmit, mert úgyis csak csalódás lesz.. Egy kérdés viszont hihetetlenül bosszantott, mégpedig az, hogy ki írhatta az e-mail-t, tudtam, hogy nem megalapozatlan, hiszen ott volt csatolva a kép is.. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a gondolat.. A fájdalmamnál is nagyobb volt a kíváncsiságom.. Szerencsémre nem kellett sokáig törnöm magam a dolgon, mivel a küldő felfedte magát.. Végülis,

*Ő volt az első gondolatom, csak nem akartam rákérdezni, végtére is, hogy nézett volna az ki, hogy rákérdezek és Ő meg nem tud semmit ?!*

Kiderült, az e-mail-ből, hogy ez is csak egy szívatás, egy hatalmas átverés, aminek ismét bedőltem.. Átkoztam magam ostobaságom miatt..

" - Hogy hihettem Neki megint ?
 - Miért csinálja ezt ?
 - Semmi értelme ennek az egésznek..
 - Régi fájdalmakat akarta megbosszulni ?! Gyerekes !
 - Hogy szerethetem mégis ? "


Soha életemben nem szerettem és szerintem nem is fogok így szeretni senkit, mint ahogy Őt szeretem.. Gyermekien rajongok érte és ez azt hiszem így is marad bármennyire is fájó ez az egész...