A skandináv eredetmonda

Kezdetben volt a káosz, amelyből szétvált két ország, az északi jégország, a Nilfheim, és a déli tűzország, a Muspelheim. Jég és tűz érintkezéséből keletkezett az első déróriás, Ymir, aki hímnős volt, és képes utódok létrehozására. Így keletkeztek az óriások. Ymir felesége a megolvadt jégből keletkezett tehén, Audhumla. Az ő nyelve nyalogatta ki a kősziklából Burit, akinek fia született, Bur. Bur egy óriáslányt vett feleségül, s három fia született: Odin, Vili és Vé. Ezek a fiúk megölték Ymirt, és testéből megteremtették a világot: húsából jött létre a föld, csontjából a hegyek, véréből a tenger, agyából a felhők, hajából a fák, szemöldökéből pedig az emberek lakta világ, a Midgard.

A déróriások a vérből teremtett tengerbe vesztek, csak egy pár maradt életben, akik északra menekültek, a világ peremére, s ott családot alapítottak. Bur fiai a tűzország szikráit feldobták az égre, így keletkeztek a csillagok, a Hold és a Nap, a három fiú pedig istenné vált. Ők lettek az első Áz-istenek.

Ahogy a három fiú egyszer a tengerparton sétált, (más változatban Odin, Loki és Hödir) találtak két fadarabot. Az egyikük életet lehelt beléjük, a másikuk értelmet és mozgáskészséget adott nekik, a harmadik megalkotta az arcukat. Így teremtették az első emberpárt, Askrt és Emblát, Kőrisfát és Szilfát. Ezentúl az istenek kevés figyelmet fordítottak az emberekre, akik lassan benépesítették Midgardot.

A skandináv mitológiában az isteneknek két fő klánja van: Ász-istenek és Ván-istenek. Asgardot először az Ász-istenek népesítették be, a Ván-istenek csak később jelentek meg, s ekkor kitört az istenek első háborúja, amely békekötéssel és túszcserével végződött. Azontúl az istenek békében éltek együtt Asgardban.

A legfontosabb Ász-istenek:

Odin, az arisztokratikus

Thor, a népszerű

Tyr, a becsületes

Baldr, az áldozat

Loki, az ármányos

Loki, a csalfa, hitszegő isten nem volt született Áz, Odin fogadott testvéreként került Asgardba. Feleségül vette Angrboda óriásasszonyt, aki három szörnyet szült neki: Fenrir farkast, Midgard kígyóját és Hélt, az alvilág asszonyát. Loki, mint óriás, maga is képes volt utódok létrehozására. Ő ellette Szleipnirt, Odin lovát.

Loki a legsötétebb jellem az istenek között, aki a rosszat önmagáért szereti. Csalással szerzi meg, vagy ellopja azt, amire szüksége van, de olykor kényszer hatására cselekszik. Amikor Tjászi óriás kezére játszotta Idunt, az ifjúság istennőjét, az istenek Idun aranyalmái nélkül rohamosan elkezdtek öregedni. Végül kényszerítették Lokit, hogy lopja vissza az istennőt, Tjászit pedig megölték.Loki. Loki nem a germán panteon legöregebb istene, bár neve igen sűrűn megjelenik a skandináv legendákban, ha nem is olyan sűrűn, mint Odin, vagy Thor neve. Úgy tűnik, hogy ő volt ez első olyan istenség, akinek személyisége kettős volt. Loki egy igen nagyhatalmú démon volt, aki mindig valami álnokságon törte a fejét. Az istenek között ő volt a fekete bárány. Mégis megosztotta életét velük, de szinte mindig azon munkálkodott, hogy elveszejtse a többi isten erejét. A bukást is ő hozta az istenekre, ezt az Istenek Alkonyának bevezetőjéből megtudjuk. Loki csak a skandinávok mitológiájának része volt. Soha nem állt semmilyen kapcsolatban más germán népekkel.

Loki először a tűzdémon nevet kapta, mely a germán nyelvre lefordítva "láng"-ot jelent. Apja Farbauti volt, "aki egyetlen csettintéssel képes tüzet idézni", anyja pedig Laufey volt "a fák szigete", aki alapanyagot ad a tűznek. Neve még ma is ismerősen cseng Skandinávia azon területein, ahol a tűz fontos szerepet játszik. A legendákban mindig úgy tűnik fel, mint az Ázok népének tagja. Az idők kezdetén Loki és Odin barátságot kötöttek, melyet a germánok vértestvérségként kezeltek. Lokit jóképű, vonzó férfiként írták le, akinek az istennők ritkán tudtak ellenállni. Emellett volt egy kis ördögi beütése is, ezért a későbbi, főleg keresztény időkből származó írások a középkori ördöggel azonosították.

Odinhoz hasonlóan ő is tudott láthatatlanná válni és alakot váltani. Mindent tudott, ami az istenek, az emberek és az óriások között történt, és tudását fel is használta: rágalmazott és sebeket tépett fel, viszályokat támasztott igazi Mefisztó volt, akinek az intrika a lételeme. De Baldr isten meggyilkolásával túl ment minden határon, és az istenek rettentő bosszút álltak rajta: sziklához láncolták és egy kígyó mérge csöpögött rá állandóan.Felesége tartotta a tálat, hogy testére ne csepgjenek a méreg, de néha a tál tele lett, és ki kelett üríteni.Ilyenkor Loki kínok kínját élte át.