Elmegyógyintézetek és elmebetegek

Az építész, fotós és archeológus Christopher Payne éveket töltött azzal, hogy felfedezze az Egyesült Államok üres, elhanyagolt elmegyógyintézeteit és azok sötét múltját. Van valami gyönyörű és hátborzongató az alábbi sorozatban, amiből már könyv is készült. A Scorsese-féle zseniális Viharsziget után pedig még nagyobb élvezet végignézni a képeket.





A régi Elmegyógyintézetek börtönszerűek voltak, az elmebetegekkel embertelenül bántak. Csak 1798-ban vétette le Pinel a láncokat az elmebetegekről; ugyanakkor Angliában és Olaszországban is rendszerré vált a kényszer elvetése. Az intézmények korszerű alakja a tagolt pavilonrendszer; ez az egyenesített elmebetegelhelyezést jobban szolgálja és a munkagyógykezelést is elősegíti.

A 19. század közepétől a 20. század elejéig az Egyesült Államokban több mint 250 intézményt építettek az elmebetegek számára, megbízható neurológia kezelés híján elszigeteljék őket a külvilágtól. A terv az volt, hogy ezek a „kórházak” nyugodt környezetet, testmozgási és kulturális lehetőségeket biztosítanak a betegek számára. Sok közülük önfenntartó volt saját földdel, vágóhíddal, így adva munkát a gondozottaknak. A 20. század közepéig az antipszichotikus szerek és a modern pszichiátria megjelenéséig csaknem fél millió embert kezeltek ezekben az intézményekben.A szorosabb értelemben vett intézeti ápolás mellett a családi ápolási rendszer nálunk is elterjedt; az első telep Dicsőszentmártonban, 1908-ban létesült. Most Magyarországon 4 nagyobb telep működik.

(Psychosis, Psychopathia), a központi idegrendszer azon megbetegedései, melyek a szellemi élet megzavarásával járnak. Noha a központi idegrendszer elváltozását az E. minden egyes esetében kimutatni nem birjuk, mégis az összes idevágó segédtudományok (boncolástan és élettan) eddigi eredményeiből is el nem utasítható követelményként az elmebajokat agybántalmaknak kell tekintenünk. Azáltal, hogy az elmebajok az élet ama folyamataiban nyilvánulnak, mely folyamatokat a «szellemi» funkciók elnevezése alatt összefoglalunk, azáltal a nevezett betegségek tünetei nagyobbrészt más szférában jelentkeznek, más a földerítésükre vezető vizsgálati mód és más a tünetek lefolyása. Az E.-k tünetei a betegek magatartásában, beszédében és cselekvésében nyilvánulnak és természetszerüen körükbe vonják a szellemi élet minden működését és nyilvánulását. Az E.-k állhatnak csupán hangulatbeli kóros elváltozásban, mely utóbbiakat különösen káprázatok (hallucinációk), téveszmék és értelmi fogyatkozás jelzik, vagy végre lehetnek olyanok, melyek az elmebeli zavar mellett mozgási és érzési zavarokat is mutatnak. A kóros hangulatbeli elváltozások tiszta képeit a mánia és a búskomorság (l. o.) mutatják: az első fokozott jókedvvel, gyorsított szellemi működéssel a belső összefüggés kisebb-nagyobb hijával, nagy önhittséggel, munkálkodási hajlammal, élénk mozgásokkal jár; a másik lehangoltsággal, bátortalansággal, önmegalázással és önvádlással, megnehezített gondolkodással, szellemi és mozgásbeli gátlással, szorongási érzéssel jár. Az érzési csalódásokkal és téveszmékkel járó E.-k különböző lefolyásuak aszerint, amint vagy hevenyen vagy lassan fejlődnek, tünetcsoportositásra a téveszmék és káprázatok tartalma és egymás közötti összefüggésükre nézve. Az elmebeli fogyatkozási állapotok lehetnek először is veleszületettek (kretinizmus, idiotizmus, imbecillitás) és lehetnek később szerzettek, és pedig előrement más szervi elváltozás alapján szerzettek, v. pedig hosszantartó elmezavar következtében, tehát másodlagosan fejlődöttek, vagy végre egy hevenyen fellépett sulyosabb agybántalom kapcsán beálló elmebeli fogyatkozás, mint p. a heveny és gyógyulható butaság. A mozgási és érzési zavarokkal kapcsolatos elmezavarok: a terjedő hüdéses elmezavar, a nehézkórság és a hisztéria.