1) A tízmilliárd ember élelmét 5 milliárd eszi meg és az egyik milliárd testvérüknek nem hagy. Jobban is széthúzódik ez a mezőny. Vannak helyek, ahol az egy főre eső élelmiszer tízszeresét fogyasztják (és termelik meg). Persze kalóriában nem lehet ilyen sokat enni, csak a másfélszeresét a szükségesnek, és már az is elhízáshoz vezet; de lehet sokat venni aztán kidobni, jobb esetben háziállatokkal megetetni, rosszabb esetben emberi táplálkozásra való búzával takarmányozni a tenyészállatokat, minden évszakban primőrt fogyasztani, távoli tájakról származó zöldséget és gyümölcsöket, és lehet játszani az élelmiszerekkel tojást dobálni, burgonyát szoborni, kenyeret trancsírozni stb.
Azután vannak olyan országok, ahol az összmennyiség csak kicsivel több a WHO ajánlásánál. Itt aztán lehet takarékoskodni is, vagy a rossz magyaros étkezési szokások miatt elhízni (mint például én). De már lehet a nem kielégítő táplálkozási kategóriába sorolt két milliárd ember közé is esni, például úgy, hogy az ember jócskán iszogat és aztán már alig marad pénze a töpörtyűre meg a kávéra, a cigit meg csak úgy kéregeti a hónap végén. Tőlünk 200 km-rel keletebbre már iszogatni sem kell ahhoz, hogy valaki rosszultáplált legyen.
És van aztán az igazi éhezés. Éhezés olyan területeken, ahol az élelmiszertermelő kapacitás amúgy is kicsi és egyre csökken, sziklás, sivatagos, viharos régiók, 800 millió ember hazája, de még olyan is akad, ahol az ország élelmiszert (húst, szóját, kukoricát, borsót, mogyorót) ad el vagy luxuscikkeket termel (banánt, kávét, kakaót) éhbérért dolgoztatott munkásokkal, újabb 400 millió emberrel. Ez a legigazságtalanabb éhezés, olyan országokban, ahol nincs telekkönyvileg bejegyzett tulajdon, sosem volt földosztás, az embereknek nincs földje vagy más eszköze, hogy megélhetésre termeljenek, ahol puskával magyarázzák el az őslakóknak, hogy az új ültetvényen banánt kell termelni, brazil milliomos cégére alatt, európai piacra, észak-amerikai részvényesek zsebét vastagítva.
Mi az éhezés?
Amikor ezeket írtam folyamatosan reszkető görcs szorongatta a bensőmet, a torkomat, szinte félelemtől remegett a kezem. Az osztozás ugyanis nagy megelégedettséget kelt a "jelképes" szinten, és azonnal húsba, vérbe, családi pénztárcába vág, amikor a valós osztozáson gondolkodunk. Amikor arra gondolunk, hogy olykor magunk is éhesek vagyunk, de nem éhezünk. Mi az éhezés? Aki a mai alkalomra úgy jött el, hogy már pénteken abba hagyta az étkezést, és a mostani rizsből sem kért és nem kapott repetát, és ezzel megpróbál meglenni estig, máris kipróbálta az 
éhezés hatását a nyálelválasztásra és a gyomoridegekre. De az éhezés több, mint böjtölés. Ha a vízért sem tudnál ma már elmenni és estére kiinnád a viráglocsolásra félretett állott vizet, a gyerekek pedig beleinnának a kézmosó vízbe. Majd ennek megfelelően a koncentrációs tábor-szintű táplálkozás folytatódna hol egyik, hol másik nap, amikor az ember a bőrét, agyát, izmait építi le, állandó bélfertőzéssel, puffadással, férgekkel küzd, a gyerekek pedig nem nőnek, csak egyre fogynak, a földről kapirgálnak ehetőnek tűnő dolgokat, amikor a folytonos vércukorhiány sötét fátylat borít az emberek agyára, amikor a pap is csak vigasztaló szavakat tud mondani a második, a harmadik, a negyedik gyerek temetésén, akkor ott az éhezés, ott a baj. Amikor nem tud tisztességesen írni, és még idegesen sincs ereje visszaszólni azoknak, akik megüzenték, hogy sok tanulással, meg fejlettebb agrotechnikával el lehet kerülni az élelmiszerhiányt.
Ez így nem mehet tovább..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése