Az eső mindent elmos.. csak a fájdalom az, ami örökre elkísér s, amit nem gyógyít be semmi..

   Az éjszaka könnyű álmot hozott szememre, szeretem ezt az érzést..ilyenkor nem fáj semmi..

   Ám az édes álmokból a reggel egy viharral ébresztett.
Imádom az esőt.. Megtisztít és ilyenkor valahogy sokkal jobban át tudom gondolni a múlt történéseit és a régi hibákat, tudom, hiába mindez, hisz a régmúlt dolgait nem változtathatjuk meg. Mégis oly mámorító érzés a múltba tekintetni, s újra átélni a régi helyzeteket, a régi emberekkel, a régi helyszínen.. Igen, sokszor annyira szeretnék visszamenni az időben és újra megtenni dolgokat, változtatni rajtuk.. De hiába.. Nem tehetünk semmit..

[ ...mégis elgondolkodtató, hogy akármilyen fejlett a tudományunk, akármennyi újabb és újabb felesleges dolgot találnak ki és terveznek meg időgépet nem tervezünk, s még most sem értünk az időutazáshoz.. érdekes... ]

Ahogy egyre erősödik a vihar, úgy erősödnek az érzések a szívben is..

Hirtelen megcsap a konyhából áradó illat..hmm.. Imádom a friss kávé illatát..

 Saját nyugalmamban kiültem az erkélyre és lassan elkezdtem kortyolgatni a forró kávét és
                                      újból engedtem a szenvedélynek.. rágyújtottam. A nikotin és a koffein a véremben elárasztotta az egész testem és energiával töltött fel, ami végigkísér a mai nap folyamán és löketet ad a megpróbáltatásokhoz