versek.

Lemondás.

Az évek megedzettek,
de tudom, törött szárnnyal nem repülhetek.
Percem meg vannak számlálva,
nem eshetek több hiú ábrándba.

Nem vagyok már oly' erős, mint anno,
szinte a legtöbb szavad fájó.
Azt mondod "egyenlőre nem"
s ezzel teljesen összetöröd szívem.

Őszintén remélem, hogy boldog vagy Vele,
s minden örömöd megleled benne!
Lemondok hát Rólad, hosszabb időre is akár,
de tudd, szíved nálam mindig őszinte szerelmet talál.

*********************************************************

A szenvedés vége.

Az utolsó lélegzet a legnehezebb,
elveszi életed, s az összes percedet.
Nincs többé vágy és szenvedély,
benned mától már semmi nem él.

Öröm, Hűség, Szerelem, Szenvedély,
mindezek nélkül semmit nem ér a lét.
Testedből az élet végleg kiszáll,
Lelked immár a felhők közt jár.

**********************************

Vándor.

Megpihen immár a vándor..
távol él.. mindentől távol..
Viszont várják még a hegyek, a völgyek,
Az ismerős folyók, a régi tölgyek.

De a vándornak nem elég a nyugalom,
várja Őt még számtalan ismeretlen birodalom.
Felkerekedik hát ismét egy új útra,
még akkor is, ha ez lesz az utolsó útja.

*******************************************
A szerelemről.

Ezt az érzést leírni szinte lehetetlen,
de az ember nem lehet vele telhetetlen.
Legjobb mikor viszont szeretnek,
ez a legjobb a testnek s a léleknek.

Néha fáj, néha elviselhetetlen,
máskor imád és érezni megismételhetetlen.
Legfájóbb, mikor viszonzatlan,
s nincs annál rosszabb mikor bizonytalan.

***********************************************

Bezártság.

Bezárva a négy fal között,
életed egyáltalán nem pörög.
Szabadságod örökre véget ér,
minden mi volt, már semmit sem ér.

Szabadságos gyönyörű óráján,
szívedben az élet új úton jár.
Várnak újra a messzeségek,
de tudd ez a mese sohasem ér véget.

*********************************

Élet.

Megtanultam lélegezni,
minden percet kiélvezni.
Tudom, hogy az élet nem egy könnyű játék,
mégis tudnom kell, mi az, amit bánnék.

Tudom, hogy a játék néha vérre megy,
de mégis, nem lehet minden tökéletes.
Játszd végig hát őszintén,
s hidd, hogy Te nyered meg a végén.

*******************************************

Bizonytalanság.

Szívemben az érzések folyton kavarognak,
mi a jó és mi a rossz? Ki az, aki megmondja?
Ő vajon honnan tudja merre mész,
mikor kétfélét mond a szív és az ész..?!

A szív és az ész,
az egyik józan, a másik merész,
viszont egyik sem dönt arról, hogy merre mész,
csak Rajtad áll, hogy halsz vagy élsz.

**********************************************

Célvonal.

Ismerem már célomat,
megismertem magamat.
Megannyi különös változás,
minden ugyanaz, mégis minden más.

A változást megemészteni sosem egyszerű,
de maga az élet sem mindig könnyű.
Végre kiegyenlítődött jó és rossz,
minden pillanat, ismét lázba hoz.

Életem új tűzre gyúlt,
szememben nincs többé múlt.
Csak a jövő létezik számomra,
pont úgy, ahogy láttam álmomba.

*********************************


Strange(r)

Különös ez a város,
különösek az álmok.
Hihetetlen az érzés, ami kerőlget régen, ezt a dolgot még magam sem értem.

Kínoz ez az érzés...
talán valami különös féltés??
Vagy csak a bizonytalanság, ami ennyire kínoz,
Ez (káromra) belőlem minden hibát kihoz.

**********************************************************************

Otthon.

Utam véget ért,
a vándor végre hazatért.
Nem vár már ismeretlen táj,
minden ismerek, ami még rám vár.

Tudom, hogy az életem nehéz lesz, de nyugalmas,
Megsúgta az a bizonyos isteni sugallat
Szívem újra szerelmes,
megtalálta kit már rég keres.

**************************************************

Főnix.

Poraiból újra és újra feltámad,
erőt ad Neki harag és bánat.
Halálából új életre kap,
újra él és újra szabad.

Ismét övé a messzeség,
élete újra meseszép.
Testében megdobban szíve ismét,
várja újból minden mi jó és szép.

*********************************************